Hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án a budapesti utcákra vonuló fiatalok, egyetemisták és munkások még nem sejtették, hogy a békésnek induló tüntetés estére népfelkeléssé és forradalommá alakul. A szabadság iránti vágy és a zsarnoki hatalommal szembeni elégedetlenség az egész országot megmozgatta, a főváros pedig a történelmi események központjává vált.
A forradalom emblematikus helyszínei
Budapest számos pontja vált a szabadságharc jelképévé. A budai oldalon a Bem-szobor környéke a közös kiállás helyszíne volt, míg Pesten a Petőfi-szobornál gyülekező tömeg a nemzeti függetlenség mellett emelt szót. A Corvin köz, a Széna tér és a Móricz Zsigmond körtér a későbbi fegyveres ellenállás meghatározó pontjaiként vonultak be a történelembe.
A Blaha Lujza tér, a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződése szintén kulcsfontosságú helyszín volt: itt döntötték le a rendszer elnyomását szimbolizáló Sztálin-szobrot, amelynek feje a szabadság reményét hirdette az emberek szívében.
A tüntetéstől a népfelkelésig
Az események gyorsan eszkalálódtak. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél az ÁVH fegyveres fellépése után a tüntetés fegyveres harccá alakult. A Műegyetem hallgatói által megfogalmazott 16 pont, amely a politikai és társadalmi változásokat követelte, futótűzként terjedt el, egységbe kovácsolva a felsőoktatási hallgatóságot és a munkásokat.
„Ez a haza magyar haza, minden orosz menjen haza!” – hangzott a követelés a budapesti utcákon.
A forradalmi napok során született meg a lyukas zászló is, amely a szovjet típusú címer eltávolításával a magyar szabadság egyik legfontosabb jelképévé vált. A 70. évforduló alkalmából a főváros több pontján is megemlékezéseket tartanak, emlékeztetve az utókort azokra a napokra, amikor a budapestiek a béklyóikból szabadulni vágyó társadalom képét mutatták a világnak.
Épp ami érdekel, pont amikor olvasnál… jelezd a Google felé, hogy a BESTofBUDAPEST hírei érdekesek számodra.