Az 1526-os mohácsi vész utáni hetekben Magyarország történelme drámai fordulatot vett. A magyar sereg vereségét követően I. Szulejmán szultán a Duna mentén észak felé vette az irányt, célba véve a királyi rezidenciát, Budát. A török haderő 1526. szeptember 10-én érte el a város határát, ahol Kelenföldnél – a mai Tabán területén – vert sátrat.
Ostrom nélküli bevonulás
Buda védelme a mohácsi hírek hallatán összeomlott. Mária királyné és az udvar, valamint a városi polgárság nagy része elmenekült, így a szultán gyakorlatilag ellenállás nélkül léphetett be a város kapuin. A fennmaradt források szerint a város ekkoriban még őrizte reneszánsz pompáját, a királyi palota pedig a korabeli Európa egyik legszebb fejedelmi lakhelyének számított.
Szulejmán közel két hétig időzött a Várban. A szultáni napló tanúsága szerint a megszálló sereg vezetője személyesen is megtekintette a palotát, és elragadtatással szólt annak díszítettségéről, a festett mennyezetekről és a művészeti alkotásokról. A megszállás azonban korántsem volt békés: a török csapatok módszeresen kifosztották a palota kincseit, és felgyújtották a város épületeit.
Pusztítás és emlékezet
A megszállás tragikus mérlege a város felégetése volt. Szeptember 12-én Pest, majd másnap Buda kezdett lángokban állni. A korabeli beszámolók szerint a tűz olyan hatalmas volt, hogy éjjel a környéket is bevilágította. A törökök a Várban maradt üres házakat szabad prédának tekintették, a fosztogatások pedig a környező településekre is kiterjedtek.
A megszállók szeptember 25-én indultak vissza Konstantinápoly felé, miután egy hajóhídon keresztül átkeltek a Dunán. Ez az esemény, amely az idei 500 éves évforduló kapcsán újra a figyelem középpontjába került, a középkori Magyar Királyság hanyatlásának egyik legfájóbb pontja maradt a budai történelemben.
Épp ami érdekel, pont amikor olvasnál… jelezd a Google felé, hogy a BESTofBUDAPEST hírei érdekesek számodra.
Forrás: https://pestbuda.hu/cikk/20260912_buda_elso_torok_megszallasa_1526_ban